Az elmúlt évek sok-sok örömet hoztak számunkra, hiszen a Zeneműhely megtelt hallgatókkal, és minden délután folyamatos a zenélés. A gyerekek nem csak a zeneórákon játszanak, hanem a tantermeikbe is magukkal viszik a hangszereiket, és muzsikálnak egymásnak. A tanszaki és féléves koncertek pedig mind-mind felejthetetlen élménnyel gazdagítottak minden részvevőt.
Zenészként és tanárként úgy érzem, rálátok a zeneoktatásra az alapoktól a legmagasabb szintig, és már régóta megfogalmazódott bennem, hogy a teljesítményközpontú, egységesített zeneoktatás sokaknak a zenélés öröme helyett csupán küzdelmeket jelent, kötelező gyakorlást, stresszhelyzeteket, rosszabb esetben kudarcélményeket. Pedig a zenélésben csak akkor teljesedhetünk ki, és akkor tapasztalhatjuk meg valamennyi pozitív hatását, ha felszabadultan, feszültségmentesen, szívből jövően zenélhetünk. Vallom, hogy minden gyermeknek egyénre szabottan kell oktatni a zenét. Meggyőződésem az is, hogy a kottaolvasás és a zeneelmélet alapjainak elsajátítása is a gyermek egyéniségéhez igazodó tempóban, a zeneórák keretein belül célszerű végezni.